ÁLLÁSFOGLALÁS
A pszichológusok szakértői tevékenységgel kapcsolatos
nyilvános szereplésének elveiről
Az MPT és az MPÉE közös Szakmai Etikai Kódexének vonatkozó elveivel összhangban, kiemelve a pszichológusok társadalmi felelősségének elvitathatatlan fontosságát, az MPT – MPÉE Etikai Bizottsága az alábbi szempontokat tartja irányadónak a pszichológusok szakértőként való nyilvános szereplésével kapcsolatban.
- Szakmaiság
A pszichológusoknak szakértői minőségben, szakmai kérdésekről mindenkor olyan módon kell nyilatkozniuk, hogy állításaik, tárgyalásmódjuk összhangban legyenek a szakma aktuálisan elfogadott, korszerű tudományos eredményeivel.
- Előítélet-mentesség
A felelős nyilatkozatnak további kritériuma, hogy az semmilyen módon ne erősítse meg a közbeszédben megjelenő, téves társadalmi előítéleteket és sztereotípiákat. A pszichológusok feladata pont ezzel ellentétes; miszerint szakmai tudásukat a káros sztereotípiák lebontásának, és az igazságtalan, diszkriminatív gyakorlatok kritizálásának szolgálatába állítják, ezáltal is hozzájárulva azok megszüntetéséhez és az emberi méltóság védelméhez.
Az irányelvek működését a gyakorlatban illusztrálandó, a fenti elvek megvalósulását egy konkrét – napjaink társadalmában széles körűen megjelenő – témán szemléltetjük:
– Magával a jelenséggel – azaz a gyermekeket érő szexuális abúzussal – kapcsolatos állásfoglalásunk, összhangban az American Psychological Association erre vonatkozó állásfoglalásával[1], az, hogy a gyermekek és a felnőttek közötti szexuális kapcsolat a gyermekekre nézve bántalmazó és kizsákmányoló, ezért elítélendő és a jog eszközeivel megfelelően büntetendő cselekedet.
– Egy gyermekkori szexuális abúzus esetének elemzésekor a pszichológus szakértő kerüli az áldozat hibáztatását, nyilatkozatában egyértelművé téve, hogy a cselekmény az elkövető felelőssége – még akkor is, ha a jelenség komplex magyarázatot igényel – azaz semmilyen módon nem relativizálja az elkövető felelősségét (mint például a közvélekedésben gyakran megjelenő „csábításelmélet”, vagy a szexuális közeledést „törődésként” értelmezve elfogadhatóbbá tenni azt).
– Pszichológiai (igazságügyi) szakértői vizsgálatot végezve az ügyben, szakértőként lép fel, azaz a mindenkori szakmai protokoll szerint folytatja le az eljárást, amelynek folyamatában nem feladata a helyzet erkölcsi megítélése.
– A konkrét helyzetben kulcstémaként megjelenő trauma fogalmát komplexen, a vonatkozó legújabb szakirodalom tükrében értelmezi és mutatja be a hallgatóságnak. Így például tisztában van azzal, hogy a trauma tényét nem lehetséges pusztán az áldozat explicit beszámolójához kötni, valamint hogy a gyakorlati tapasztalatok sok esetben alátámasztják a trauma következményeként a hosszú távú károsodásokat – amelyek akár a neurális struktúrákban is kimutathatóak – függetlenül attól, hogy az tudatosan megélt szinten van-e.
Összefoglalóan
A társadalmi szemléletformálás hatékonyságára, és a pszichológus szakmára nézve egyaránt káros és hitelrontó a felszínes, túlzottan leegyszerűsítő, tudományos bizonyítottságot nélkülöző állítások hangoztatása, ezért a pszichológusoktól elvárható, hogy – követve a szakterületükön zajló tudományos vitákat – mindenkor a lehető legjobb tudásuknak megfelelően, társadalmi felelősségük tudatában, az előítélet-mentességre és a közgondolkodás pozitív irányba történő változtatására törekedve nyilatkozzanak.
Budapest, 2015. 04. 01.
MPT-MPÉE Etikai Bizottság