Ki a pszichológus és mi a tevékenység?
A pszichológusok képzési rendszeréről és annak problémáiról már több cikket írtunk ITT, ITT és ITT, így ezekre a kérdésekre most nem térnék ki ismételten. További érdekes kérdés azonban, hogy ha valaki megszerzett egy diplomát, képesítést, szakképzettséget, akkor mit tehet vele, milyen tevékenységre jogosítja az. Ez elsősorban jogi szabályozás kérdése, már ami a „szabad” és „tilos” kategóriákat érinti. Alapvetően mindent szabad, ami nem tilos, nincs korlátozva vagy feltételhez kötve. Még szebb a dolog, ha a végzett tevékenység etikus, jó minőségű és mindkét fél megelégedését szolgálja.
Alapvetően két szempont jön számításba. Az egyik a megszerzett végzettség és szakképesítés. A kérdésben rendszeresen hivatkozott, az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet (KKK rendelet) rögzíti az adott – azaz az ország összes – felsőoktatási szakképesítéséhez tartozó kompetenciákat. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény a következőképpen rendelkezik: „Az alapképzésben és mesterképzésben, illetve az osztatlan képzésben, szakirányú továbbképzésben, felsőoktatási szakképzésben kiállított oklevél – jogszabályban meghatározottak szerint – munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.” Vagyis igazolja mindazokat a kompetenciákat, melyeket a hallgató a képzése során megszerzett. Ebből következik, hogy amit nem szerzett meg, azzal nem rendelkezik, vagyis nem ért hozzá. Hogy ennek ellenére végezheti-e az adott tevékenységet? Amennyiben a tevékenység szabályozatlan, úgy elvileg igen, és egyébként van is arra a magyar munkaerőpiacon példa, hogy informatika tanár programozóként helyezkedik el, jogász végzettséggel az ember újságíró lesz vagy a közgazdász iparművész lesz. Ami viszont tilos, hogy a tanár azt állítsa, hogy ő programozó matematikus, hogy a jogász végzettségű ember azt nyilatkozza, hogy nyelvész és esztéta, valamint hogy a közgazdász az iparművészeti tudományok doktorának hirdesse magát. És egy viselkedéselemző sem mondhatja, hogy ő tanácsadó pszichológus, egy tanácsadó pszichológus pedig nem állíthatja, hogy addiktológiai szakértő, mert nincs ilyen végzettsége és kompetenciája. Ez a fogyasztóvédelmi törvénybe ütközik, ha ezt a hamis látszatot fogyasztók felé közvetíti. Ha egy betöltendő állásról van szó, a munkaadó – feltéve, hogy a tevékenység végzésének nincsenek jogszabályban foglalt feltételei – szabadon eldöntheti, hogy milyen végzettségű személyt alkalmaz az adott munkára, és ha történetesen egy cégnél a HR-en nem csak a munka- és szervezetpszichológia specializáción végzetteket látják szívesen, hanem a társadalom- és szervezetpszichológia specializáción végzetteket, esetleg coachokat vagy mentálhigiénés segítőket is, ezt nem tiltja semmi. Akár egy tehetséges magyartanárt is felvehetnek a pozícióra.
De hogy a pszichológia tudományán belül maradjunk, mit látunk a KKK rendeletben? Az egyértelmű, hogy a BA végzettségű személy nem pszichológus, hanem viselkedéselemző. Erről nem kell többet szólni. A BA-ra épített MA képzésben képződnek az egyetemi okleveles pszichológusok, azaz azok, akik 5 évig valóban pszichológiát tanultak, és ezen tudományterületen szereztek mély ismereteket. Itt azonban vannak specializácók, és itt az ismeretek a pszichológia tudományán belül némileg differenciáltak, ámbár annyira nem, hogy eltérő oklevelet szerezzenek ezáltal a hallgatók. Minden pszichológia MA-t végzett hallgató pszichológia mesterfokozatú oklevelet kap, amely igazolja, hogy az oklevél megszerzője rendelkezik a KKK-ban rögzített kompetenciákkal.
Vannak azonban olyan szabályozott tevékenységek – és ez lenne a másik fontos szempont -, melyek esetén bizonyos végzettség és szakképesítés előírás. Az MA fokozatra épülve különböző felsőfokú szakképzéseket, szakirányú továbbképzéseket választhatnak a pszichológusok, és ezen szakképzettségek megszerzése már konkrét tevékenységre, a szakképzésben oktatott szabályozott szakma végzésére vonatkozó jogosultsággal jár.
Az egészségügy területén az egészségügyi törvény rendelkezései szerint egészségügyi tevékenységet önállóan – több más feltétel mellett – csak a megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek végezhetnek. A szakképzés két szintű: alap-szakképzést lehet végezni, amely már a szakképzésben foglalt tevékenység végzésére jogosít. Erre építve azonban további, ráépített szakképesítést is lehet szerezni, amely további tevékenységi jogosultságot biztosít a tulajdonosának. A megszerezhető szakképzettségeket a 22/2012 EMMI rendelet tartalmazza.
Az önálló egészségügyi tevékenység végzéséhez előírt képzettségeket a szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet tartalmazza az egyes szakmák tekintetében. Nemcsak az előírt szakképzettségeket, hanem a birtokukban végezhető tevékenységek rövid tartalmát is az ESzCsM rendelet rögzíti.
Ezen szakmák egyike a klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológia: a pszichoterápiás szakmai irányelv által definiált pszichoterápiát végezheti (életvezetési tanácsadást, krízisintervenciót, autogén tréninget, támogató, azaz szupportív terápiát, pszichoterápiás konzultációt). Egyébként pszichoterápia végzése ráépített pszichoterapeuta szakvégzettséget igényel, szakpszichoterápia pedig módszerspecifikus végzettség megszerzését is szükségessé teszi.
Amennyiben a klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus már képesítést szerzett valamely pszichoterápiás módszerben (ez részképzésnek minősül), de még nem pszichoterapeuta, kiképző pszichoterapeuta szupervíziója mellett az adott módszerrel kezelhet (pl. kognitív viselkedésterápia, hipnózis, stb.).
Szintén az ESzCsM rendelet rögzíti a pszichoterapeuta szakképzettség kompetenciáit: a pszichés, mentális és viselkedészavarok felismerése, speciális klinikai és egészségpszichológiai, mentálhigiénés és pszichoterápiás módszerekkel történő prevenciója, diagnosztikája és kezelése, pszichoterápiás szakképzettséggel rendelkező szakemberek által. A pszichoterápia olyan segítő, gyógyító beavatkozás a pszichés betegségek kezelésében, amely verbális vagy nonverbális kölcsönhatás révén hoz létre változásokat az élményfeldolgozásban és a magatartásban. Sajátos kapcsolat, amely sűríti és céltudatosan használja az interperszonális kapcsolat hatótényezőit és meghatározott keretek között működik, zárt lélektani térben. Alapja az empátia, feltétel nélküli elfogadás és kongruencia. A klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológia kompetenciája: a pszichés, mentális és viselkedészavarok felismerése, speciális klinikai és egészségpszichológiai, mentálhigiénés és alappszichoterápiás módszerekkel történő prevenciója, diagnosztikája és kezelése szakképzett szakemberek által. A speciális kezelés meghatározott céllal, módszerrel, indikációval, előre rögzített keretek között végzett intervenció, amely verbális és nonverbális kommunikációs formában történik.
Legfontosabb tevékenységek: pszichodiagnosztika és állapotfelmérés, pszichoterápia, stressz-management, egészségügyi dolgozók kiégés (burn-out) prevenciója, konfliktuskezelés, problémamegoldó tréningek, kommunikációs és szociális készségfejlesztő tréningek tartása.
Hogy ezek a meghatározások egzaktak-e és szakmailag helyesek-e, azt ebben a cikkben nem tudjuk vizsgálni. Mindenesetre álláspontunk szerint a pszichológiai tevékenységek tartalmának részletes, az összes szakterületre kiterjedő kidolgozása nagy fejlődést jelentene a szakmai szabályozás területén.
Az egészségügyi jogszabályok alapján tehát, ha valaki például pszichoterápiát szeretne végezni, vagy a fentiek alapján tevékenysége klinikai szakpszichológiai tevékenységnek minősül, akkor MA fokozatra alapítva el kellett végeznie a megfelelő egészségügyi szakképzést (pszichoterápia esetében két szakképzést), érvényes működési nyilvántartással kell rendelkeznie, melyet a szakképzettséggel együtt szerzett meg, majd az 5 évente teljesített továbbképzésekkel újít meg. Ezen felül tagja kell, hogy legyen a Magyar Orvosi Kamarának. Amennyiben ezek alapján valaki tevékenysége jogszabályba ütközik, azaz nincs végzettsége, nincs engedélye, nem tesz eleget a minimumfeltételeknek, azzal szemben az illetékes Kormányhivatal Népegészségügyi Intézete (régi nevén ÁNTSZ) jogosult eljárni.
Más szakterületeken is vannak előírások a végzettségre és a tevékenységre, bár lényegesen kevesebb és olykor következetlen szabályok. Kétségtelen, hogy az egészségügy területén alakult ki a legsokrétűbb szabályozás, bár ott sem teljes a kép, mivel a módszerspecifikus képzések helyzete – annak ellenére, hogy a pszichoterápiás egészségügyi szakirányú továbbképzés részét képezik – rendezetlen. Mindazonáltal az oktatásügy területén is találunk szabályozást arra nézve, hogy ha van a köznevelési intézményben iskola- vagy óvodapszichológus, akkor mi a feladata (20/2012 EMMI rendelet), valamint arra is, hogy a pedagógiai szakszolgálatok hogyan koordinálják a munkájukat és a szakszolgálatok maguk is hogyan végzik a szakértői és támogató tevékenységüket. Mindezt a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet szabályozza. Részletszabályokat a kliens-pszichológus közötti viszonyokra, annak tartalmára és a szülőket érintő sok kérdésre itt sem találunk, feltehetően ezek a szabályok a pszichológia tudományán belül adottak, az egyetemi okleveles pszichológusok ezen ismeretekkel tisztában vannak. Mivel azonban ezen ismeretek nincsenek jogszabályban rögzítve, így igen nehézkes azok érvényesítése. Épp ezért várat magára ezeknek a szabályoknak az egységes és a társadalom számára elérhető módon történő közzététele.
A hon- és rendvédelmi szerveknél szintén találunk a pszichológusi tevékenységre vonatkozó előírásokat, nevezetesen az alkalmassági vizsgálatok tekintetében. Ezek egy része már jogszabályban foglalt, vagy jogszabályi felhatalmazáson alapul, hiszen egy-egy ilyen vizsgálat és annak eredménye érinti a munkavállalói jogokat és a foglalkozás megválasztásához vonatkozó alapvető jogot. Ennek megfelelően ezekben a jogszabályokban azonban a fentiekkel ellentétben éppen az eljárási szabályok vannak túlsúlyban, az alkalmassági feltételeket, a vizsgálat eljárását és tartalmát rögzítik, valamint azt, hogy ezt elvégezni a pszichikai alkalmasság ellenőrzését szolgáló vizsgálatokat az MH központi egészségügyi szervezete alkalmasság-vizsgálatot végző szerve végzi, mely nem más, mint a Honvédkórház, és így ismét az egészségügy területén találjuk magunkat. Található továbbá szabályozás a lőfegyver tartásához szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálat körében vagy az igazságügyi szakértői, esetleg a bírósági polgári peres eljárások körében is szabályozás, mely a pszichológiai tevékenységet érinti, de témánk szempontjából ezek most irrelevánsak.
Összességében az látható, hogy a szabályozás bár sok területen fellelhető – olykor eljárásjogi, máskor képzettség szempontokat megvilágítva – részletszabályokat tartalmaz, annak megítélése, hogy ki milyen tevékenység végzésére jogosult – tevékenységi törvény hiányában – alapos utánajárást igényel és némely esetekben egyértelműen megállapítható, máskor pedig annak ellenére, hogy szakmaiatlan vagy etikátlan a tevékenység, semmi nem tiltja, így nem lehet ellene fellépni. A határvonalak sokszor elmosódottak, csak alapos elemzés után érthetőek.
A felálló Kamara legfőbb feladata lenne, hogy megőrizve a pszichológia tudományának sokszínűségét és a pszichológiai tevékenységek árnyaltságát, áttekintse a képzés-jogosultság-tevékenységek rendszerét és a tagság közösen kidolgozott szakmai álláspontját közvetítve egy olyan szabályozásra tegyen javaslatot, ami igazságos, koherens és a pszichológusok, valamint a kliensek érdekét egyaránt szolgálja.